Az Európai és Földközi-tenger Melléki Növényvédelmi Szervezet (EPPO) tekintélyes kormányközi szervezet, amelyet 1951-ben hoztak létre. Fő célja, hogy elősegítse tagországaiban a növények védelmét a növényi károsítók (beleértve az inváziós növényeket) ellen.

A szervezet felelős a tudományos eredményeken alapuló növényvédelmi intézkedések kidolgozásáért és népszerűsítéséért, a kártevők és betegségek behurcolásának és terjedésének megelőzéséért, valamint a nemzeti növényvédelmi szervezetek közötti információ- és szaktudáscsere elősegítéséért.

Az EPPO-nak 52 tagországa van, szorosan együttműködik több nemzetközi szervezettel, mint például az Európai Unió, az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete, valamint a Nemzetközi Növényvédelmi Egyezmény. A szervezet tevékenységeit a tagországok finanszírozzák, székhelye Párizsban található.

Az EPPO alapszabálya az EPPO céljait az alábbiakban határozza meg:

• a kormányzatokat támogatja a növényegészségügyi céljainak elérésében, oly módon, hogy a humán- és állategészségügyi célokatt, valamint a környezetet megőrizzék.
• közös együttműködés révén fejleszti és előmozdítja a növények és növényi termékek károsítók elleni védelmét, valamint a kártevők nemzetközi terjedésének megelőzését, különösen a veszélyeztetett területekre történő behurcolásukat.
• nemzetközileg harmonizált növényegészségügyi és egyéb hivatalos növényvédelmi intézkedéseket fejleszt, ezen célok elérése érdekében szükség esetén szabványokat készít.
• az EPPO tagállamainak közös álláspontját, szükség esetén a FAO-nak, a WTO-nak, regionális növényvédelmi szervezeteknek és minden más, kapcsolódó felelősséggel rendelkező testülettel ismerteti.

Az EPPO tudományos munkája mellett fontos szerepet játszik az információ- és a szaktudáscsere a tagországok között. A szervezet rendszeresen tart találkozókat és konferenciákat, hogy lehetőséget biztosítson a tagországoknak tapasztalataik átadására.

Az EPPO ajánlásai alapul szolgálnak a tagországok növényegészségügyi szabványainak harmonizálásához. Az EPPO központi figyelme a tagokkal való szoros együttműködésre irányul, annak érdekében, hogy kidolgozzanak és végrehajtsanak olyan intézkedéseket, amelyek megakadályozzák a nem őshonos szervezetek bekerülését és terjedését.

Egy másik terület, amelyre az EPPO fókuszál, az integrált növényvédelmi stratégiák (IPM) kidolgozása és népszerűsítése. Az IPM fenntartható és költséghatékony megoldásokat kínál a növényi károsítók elleni védekezésben.

Az EPPO ajánlásai alapul szolgálnak a tagországok növényegészségügyi szabványainak harmonizálásához.

Az EPPO-nak kulcsfontosságú szerepe van a növényvédő szerek (PPP) engedélyezésében, nemcsak az Európai Unióban, hanem az EPPO földrajzi területén is. Az Európai Unió új szabályozásának bevezetése előtt az EPPO jól kidolgozott általános és specifikus szabványokkal rendelkezett a növényvédő szerek engedélyezéséhez.

A SANCO/10055/2013 Iránymutató dokumentum a 1107/2009/EK rendelet alapján leírja a növényvédő szerek engedélyezését támogató központi dosszié, valamint a nemzeti kiegészítés tartalmi összetételére vonatkozó követelményeket. Az Európai és Mediterrán Növényvédelmi Szervezet (EPPO) által kidolgozott szabványok a növényvédő szerek hatékonysági értékeléséről (PP1) részletesen ismertetik azokat a vizsgálatokat, amelyeket a növényvédő szerek hatékonyságának vizsgálatára szükségesek a konkrét kártevők ellen.

Az általános és specifikus szabványok minden érintett félnek szólnak, ideértve a regisztrációs hatóságokat, közintézményeket vagy magáncégeket. Európában az Európai Bizottság 2011. június 10-én kiadott 545/2011/EU rendeletében ezeket a dokumentumokat már referencia anyagoknak tekinti.

Az engedélyezés más kulcsfontosságú elemei (például toxicitás és a szermaradékok) nem tartoznak az EPPO feladatkörébe, ezek a feladatok más nemzetközi szervezetek feladatkörébe tartoznak.

Magyarország 1960-ban lett az EPPO tagja, azóta aktív résztvevője a szervezet tevékenységeinek. Magyarország EPPO tagsága lehetővé tette számára, hogy részesüljön a szervezet tudományos szaktudásából és az információcsere lehetőségéből. Emellett hozzájárul a szervezet tudományos publikációihoz, valamint adatbázisainak bővítéséhez, és szakértőket biztosít az EPPO munkacsoportjaiban és bizottságaiban. Kollégánk, Dr. Dancza István Magyarország képviseletében tapasztalataival támogatta az EPPO Idegenhonos Inváziós Növények (IAS) Bizottságát 2002 és 2012. között.

A jövőben az EPPO továbbra is fontos szerepet fog játszani a fenntartható növényvédelmi gyakorlatok előmozdításában, valamint a tagországok közötti nemzetközi együttműködés elősegítésében.

Összefoglalva, az EPPO mint kormányközi szervezet kulcsfontosságú szerepet játszik a fenntartható növényvédelmi gyakorlat elterjesztésében és a tagországok közötti nemzetközi együttműködés elősegítésében.

Az említett témákon kívül az EPPO és tagországai számára számos más növényvédelmi terület is kiemelt fontossággal bír. Ide tartozik a növényvédő szerek engedélyezésében alkalmazott útmutatók kidolgozása.

Az EPPO a növényvédő szer engedélyezése szempontjából területét négy engedélyezési zónára osztja. Ezek a zónák magukban foglalják a Mediterrán térséget, a Közel-Keletet, Közép- és Kelet-Európát, valamint Észak-Afrikát. Minden zónának saját egyedi kihívásai és prioritásai vannak a növényvédelem területén. Az EPPO szorosan együttműködik tagjaival minden zónában annak érdekében, hogy olyan stratégiákat és megoldásokat dolgozzanak ki, amelyek az egyes országok specifikus igényeire szabottak.

Magyarország, amely a Közép- és Kelet-Európa zónába tartozik, számos különböző növényvédelmi kihívással néz szembe, ideértve az inváziós fajok terjedését, a növénybetegségek kezelését és az agrár export védelmét.

A növényvédelem másik fontos aspektusa a jó mezőgazdasági gyakorlatok (GAPs) alkalmazása. Ezek olyan irányelvek és szabványok, amelyek fenntartható és környezetbarát gyakorlatokat támogatva minimalizálják a kártevők és betegségek kockázatát az agrárszektorban.

Összességében az EPPO és tagországai keményen dolgoznak annak érdekében, hogy elősegítsék a fenntartható és hatékony növényvédelmi gyakorlatokat, amelyek minimalizálják a növényi károsítók kockázatát.

Az együttműködés az információk és a szaktudás megosztása, valamint a koordinált stratégiák kidolgozása révén a szervezet jelentősen hozzájárul a növények és az agrárszektor védelméhez Európa és a Mediterrán térség egész területén.