A növényvédelem nemzetgazdasági jelentősége

Növényvédő szernek (peszticidnek) minősül minden olyan készítmény, amely alkalmas a haszonnövények és/vagy dísznövények, illetve a termények biotikus károsodásának gátlására azáltal, hogy a károsító szervezetet (pl.: állati kártevő, gyomnövény, kórokozó) távol tartja, elriasztja, terméketlenné teszi, növekedésében gátolja vagy elpusztítja.
A növényvédő szerek engedélyezését és forgalmazását a 1107/2009/EK európai uniós rendelet szabályozza. 
Szakmai konszenzus szerint a hatékony, az ország önfenntartásához szükséges agrárgazdálkodás jelenleg megfelelő növényvédelmi eszközök nélkül elképzelhetetlen. A különféle kártevők (rovarok, gombák, baktériumok stb.) elleni védekezés jelenleg legszélesebb körben alkalmazott eszközei a növényvédő szerek. Habár a szigorú uniós szabályozás évről évre a magyar gazdák számára fontos hatóanyagokat von ki a használatból, az új hatóanyagokkal és az engedéllyel rendelkező hatóanyagok újabb szerkombinációival továbbra is eredményes küzdelem folytatható az egészséges termésért.

A készítmények forgalmazása, használata és így engedélyezése – sok esetben gyártása is – nemzeti hatáskör. Az Agrárközgazdasági Kutatóintézet legutóbbi statisztikai jelentése alapján 2019-ben közel 27 ezer tonna növényvédő szert értékesítettek Magyarországon közvetlen mezőgazdasági felhasználóknak.

A növényvédelem sikerességét hátráltató tényezők

A klímaváltozás, a betelepített fajok és a nehezen kiszámítható időjárási körülmények mellett a hatóanyagok számának csökkenése is szerepet játszik abban, hogy ellehetetlenül a károsítókkal szembeni hatékony védekezés. Ez több szempontból is kihívások elé állítja a gyártókat, forgalmazókat, gazdákat – és nem utolsósorban a fogyasztókat is.

Az egyik nehezítő tényező, hogy az Európai Unióban a növényvédelemmel kapcsolatos szakmai döntéseket a színtiszta tudományos tények mellett a társadalmi nyomás is nagyban befolyásolja.

A másik, hogy a kockázatalapú szabályozást a veszélyalapú elbírálási szemlélet váltja fel, melynek lényege, hogy a növényvédőszer-hatóanyagok engedélyezése, illetve kizárása már nemcsak a kockázati tényezők komplex értékelésén, hanem bizonyos kizáró tulajdonságok vizsgálata alapján is történik. Az elmúlt években ennek következményeként több hatóanyag kivonásra került, és további hatóanyagok kivonását tervezik a döntéshozók.

Az integrált növényvédelem egyik alapszabálya az engedélyezett szerek nagy szaktudást igénylő megfelelő alkalmazása a kockázatok csökkentése érdekében. A hatóanyagok kivonása miatt azonban napjainkban a piacon már csak néhány hatóanyagtípus érhető el, melyek használatával viszont növeljük a szerrezisztencia kialakulásának esélyét. A környezeti hatások mélyreható vizsgálata idő- és erőforrás-igényes, így a regisztrációs folyamatok is időigényesek. Mivel a kutatás-fejlesztési folyamatok 4-6 évig is tarthatnak, ezért kiemelten fontos az adminisztratív terhek csökkentése, a folyamatok gördülékenyebbé tétele.

Jelenleg szinte minden tagországban a növényvédőszer-hatóanyagok és -termékek engedélyeztetési rendszere túlterhelt. A leggyakoribb hátráltató tényező az engedélyező szervezet erőforráshiánya.